Sally jól érezte magát a száguldó autóban. Áthajtottak a belvároson, már majdnem a külső, kertvárosi résznél voltak. Sally félig csukott szemmel nézte a tájat. Fogalma sem volt merre tartanak. Tudta, hogy ez a férfi a szabadságot fogja nyújtani neki. Nem érdekelte, hogy milyen ára lesz. Boldog volt. Vince atyainak tűnő mozdulattal átölelte a lányt, gyengéden megsimogatta a vállát, rámosolygott.
 

- Semmi baj, kitalálunk valamit. Aggódsz?

Sally szótlanul megrázta a fejét, és a férfire villantotta a már jól bevált mosolyt. Vince szinte reszketett izgalmában. Ez a nő olyan hatással volt rá - mert nő volt ízig-vérig -, amit még csak álmaiban érzett, de valódi, hús-vér nőt még nem ismert ilyet. Azt is tudta, hogy ez még rajta kívül még nagyon sok férfira lesz hasonló hatással. Ebből kell nagyon gyorsan pénz csinálni, gyorsan és sokat. Nem akart szajhát csinálni a lányból, egész más tervei voltak vele, de ezt majd később pontosítja. Most minden gondolatát az foglalta el, hogy magáévá tegye a lányt, mert érezte, hogy nem bírja tovább és nem is akarta tovább bírni. Gabe úgyis kidobta, de ennek márt nagyon itt volt az ideje. Örült neki, valósággal ujjongott.

- Sally, volna kedved kipróbálni valami nagyon izgalmasat? Valami olyat érezni, amit eddig még sosem éreztél?

- Kíváncsivá tettél, tudod, hogy szeretem az izgalmas dolgokat, bár a mai délutánt szívesen kihagytam volna, de most már mindegy. Lehet, hogy így jobb. Kíváncsi lennék, hogy mi az a borzasztóan fontos dolog, amiért Abe-et ott tartotta. Te sajnálod, hogy így történt?

- Nem, egyáltalán nem, sőt örülök neki. Régóta vártam erre. Képtelen voltam őt faképnél hagyni, ki kellet várnom, amíg nála betelik a pohár. Nehéz volt kivárni, de ma végre elérkezet a szabadság napja. – Vince fékezett. – Itt is vagyunk.

Bekanyarodtak egy parkolóba, egy irodaház elé. Furcsa hely, a lány még sosem járt erre. A környék kihaltnak tűnt. Ez már a város másik végén lévő kertvárosi rész kezdete. Nem illett bele a környékbe egy irodaház. Az épület magas volt és kívülről szemlélve elegánsnak tűnt. Sally azon gondolkodott, hogy ugyan ki bérelne irodát ilyen messze a belvárostól. Körbenézet, sehol nem látott embereket. A parkoló is majdnem üres volt. Vince autóján kívül csak két kocsi parkolt itt. Hasonlóan drága luxusautók voltak. Vince megszakította a gondolatmenetét. Látta, hogy a lánynak valami nem tetszik, és most nem akart magyarázkodni. Leállította a motort és Sally felé fordult. A lány érezte a férfiből áradó energiát és látta szemében a vágyat. Ennek örült. Régóta kívánta a férfit, de ezt az megpróbálta nem tudomásul venni. Az eddigi helyzetbe ez nem illet bele. Ahogy teltek a másodpercek egyre fokozódott a feszültség kettőjük között. Sally nem bánta, kifejezetten tetszett neki a dolog. Tudta, mi fog következni és ez izgalommal töltötte el. Vince kiszállt az autóból és meglepő gyorsasággal ott termett a lány felöli oldalon. Kinyitotta az ajtót, kicsit meghajolt és kezét nyújtotta Sally felé.

- Felkészültél?

A lány bólintott és megfogta a férfi kezét, csak most vette észre, hogy menyire erős keze van. Egész más, mint Abe érintése. Apró szikrák pattogtak a bőrén. Érezte a kínzó vágyat, úgy érezte nem bírják el a lábai és nem fogja kibírni az utat, bárhová mennek is. Vince megszólalt, hangja rekedt volt.

- Van itt egy hely, amit szeretnék neked megmutatni.

Az irodaház felé vette az irányt, a lány szótlanul lépkedett mellette. Bementek az épületbe, Vince köszönés helyez biccentett a portásnak. Beszálltak a liftbe. Sally nem mert a férfire nézni, érezte a bőrén, hogy őt nézi, jó volt, bizsergető, kicsit félt. Tudta, hogy annak, ami most következik nagy jelentősége lesz egész későbbi életére. Felértek a tizennyolcadikra. Hosszú folyosó, szőnyeg, nem egy szokványos irodaház, ez azonnal látszott. Sally, a fényűző környezet láttán, kicsit kellemetlenül érezte magát farmerjában és pamutpólójában. A kíváncsiság azonban gyorsan elűzte fejéből ezeket a gondolatokat. Vince elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtót. Gyönyörű iroda volt, süppedő szőnyeggel, fekete bútorokkal. Sally soha nem látott még ehhez foghatót. A férfi rámosolygott, és kedvesen az egyik fotelre mutatott. Sally belesüppedt a puha, kényelmes fotelbe. Vince a bárszekrényhez ment és poharakat vett elő.

- Mit iszol?

- Kólát, sok jéggel.

A férfi pár percig a poharakkal bajlódott. Mikor kész lett a fotel melletti kis asztalra tette az egyik poharat és leült. A saját italát a kezében tartva nézte a lányt. Hosszú ideig nem szólt, csak a lányt nézte olyan intenzitással, mint aki nem tud betelni a látvánnyal. Sally pedig nem moccant, a férfi tekintete szinte levetkőztette őt, és ez nagyon tetszett neki. Várta, hogy mi következik. Jólesett a csönd, a félhomály, a meleg, tökéletesen érezte magát. Minden idegszála pattanásig feszült. Ettől kicsit fájt a feje, de még nem nagyon. Ez általában így történt, ha nagyobb izgalom vett rajta erőt, el kezdett fájni a feje. Nem tudott vele mit kezdeni, próbált hozzászokni. Most úgy gondolta, hogy valamivel ellensúlyozni kell ezt a problémát, mert most aztán nem vágyott rá, hogy egy fejfájás elrontsa élete első félrelépését.

- Van egy cigid?

Vince kirakott egy doboz cigit és egy öngyújtót az asztalra, még most sem szólt, csak bámulta a lányt. Sally rágyújtott és alaposan megnézte az arany Zippo öngyújtót, amivel Vince tüzet adott. Tetszett neki. Már régebben is elgondolkodott azon, hogy vajon miből él a Trevor házaspár, mert feltűnt neki a jólét. Nem volt túl szembeszökő, de Sally jó megfigyelő volt. Látta, hogy Gabe ruhái nem a sarki butikból valók, és a nő egyszer említette, hogy a parfümöt Párizsból hozatja a férje. Elszólás volt és utóbb megmagyarázta, de Sally ekkor márt erősen gyanakodott. Vince sosem beszélt a munkájáról, ami egy kisvárosban több mint feltűnő. Bár lehet, hogy csak eltúlozta a dolgot, mert szóbeszédet nem halott. Abe-el egyszer próbált erről beszélni, de a fiú gyorsan lezárta a témát azzal, hogy ami nem rájuk tartozik, abba ne üssék bele az orrukat. Szerinte ez a békeség titka. Mire ezt végig gondolta majdnem elszívta a cigarettát, amitől márt elviselhetetlenül fájt a feje.

- Van valamid fejfájásra? - A férfi némán megrázta a fejét és Sally poharára mutatott.

A lány nem értette, de ennek ellenére fogta a poharát és nagyokat kortyolt belőle. Soha ilyen jóízű kólát nem ivott. Csak nézte a férfit és egyre könnyebbnek érezte magát. Pár perc múlva márt teljesen természetesnek tűnt számára az a gondolat, hogy Vince és ő mire készülnek éppen. Elnyomta a cigit a hamutartóban, fel sem tűnt számára, hogy újra rágyújtott. Felállt és elkezdett vetkőzni. Levette magáról az összes ruhát, kibontotta hosszú szőke haját. Olyan könnyű volt és természetes. E percben, tizenhat éves kora ellenére, úgy festett, hogy még Vénusz szobrot is mintázhattak volna róla. Odament a férfihoz, könnyedén fölé hajolt és vadul szájon csókolta….


    Két óra múlva a liftben lefelé menet még mindig nem szóltak egymáshoz, persze ennek mindkét fél részéről különböző okai voltak. Sally úgy érezte magát, mint Csipkerózsika, akit épp most ébresztettek fel. Gyönyörűnek látta az életet, és még mindig nem tért magához ebből a varázslatos kábulatból, persze nem is akart. Vince azon gondolkodott, hogy hogyan tovább. Tudta, hogy a lány rá van utalva és ennek örült. Emellett tisztában volt azzal is, hogy egy darabig Abe-ről is gondoskodnia kell majd, de ez nem zavarta különösebben. Anyagilag nem jelentett túl nagy problémát. Az pedig. hogy egy gyereket szöktet, vagy kettőt, majdnem mindegy. Ránézett a lányra. Másmilyennek látta, mint egy órával ezelőtt, de így, ha lehet, még jobban kívánta. Szinte hihetetlen, sosem érzet ilyet ezelőtt. Testi vágy volt csupán, amit érzett, nem szerelem, de tudta, ha nem vigyáz, bajba kerülhet. Nem engedhette meg magának, hogy szerelmes legyen, az ő korában, az ő tevékenységében. Az egész életvitelétől idegen volt a szerelem. Próbált hibát keresni a lányban. Talált is. A hiba neve Abe. Közben a lift leért a földszintre, ők kiszálltak. Vince a lányhoz fordult.

- Hogyan tovább kislány?

- Szerintem te tudod. Legalább is remélem. – Hirtelen félelem vett erőt rajta. Most először jutott eszébe Abe, a szülei, az egész helyzet, amiben van. – Ugye nem akarsz visszavinni a szüleim házába, ugye nem?

A férfire mosolyodott, próbálta bedobni a legcsábítóbb mosolyát, de nem ment, félelem látszott rajta, nem más, ezt tudta, és ettől hirtelen nagyon rosszul érezte magát, tudta, hogy a férfi bármit tehet vele, ha akarja, visszaviszi a szüleihez. A tehetetlenségtől sírni lett volna kedve.

- Kérlek, segíts! - Ezután Sally körbenézett. Most vette csak észre, hogy már az irodaház halljában járnak. Szerencsére, hogy nem látott senkit. Elképzelte, amit valaki látja, hogy nyafog, akár egy kisgyerek. Ettől elszégyellte magát. Vince pedig nem élt vissza a helyzettel. Olyan természetesen válaszolt, mintha az időjárást vitatnánk meg, ami persze ezen a környéken nem volt mit megvitatni, hiszen öröké sütött a nap méghozzá teljes erőbedobással. A férfi megnyugtatta a lányt, nem akart felesleges pánikot kelteni benne.

- Persze, hogy segítek, odakint elmondom, mit kell tenned. - Már a kocsiban ültek, amikor a férfi újra megszólalt. - Jól jegyezd meg, amit most mondok. Egy óra múlva találkozol Abe-el….

Sally állt az F9-en, ami a dolgozók részére fenntartott parkoló volt a bevásárló központ mögött. Már nem emlékezett, hogy miért nevezték el F9-nek, nem tartotta fontosnak. Szerettek itt találkozni, mert itt nem volt túl nagy a jövés-menés.

- Szia kicsim! – na persze, hogy a háta mögül érkezett, régi trükk, hogy halálra ijessze őt. - Mi a mai program?

- A buszpályaudvar a mai program, megvannak a jegyek, nemsokára indul a busz, a motorodat itt kell hagynod, elkaphatnak, ha azzal megyünk.

- Tudom drága. – könnyedén arcon csókolta a lányt, Sally megremegett. – Gondoltam rá, úgyhogy nem azzal jöttem, Gabe-nél hagytam, ő nem tudja.

Közben elindultak gyalog a busz felé. A nap már majdnem lement, Sally ezt szerette a legjobban, megy le a nap és ő Abe-el sétál. átölelte a fiú derekát, ettől erősnek érezte magát. Most viszont nem tudta, hogy mondja el, hogy Vince és ő, bár tudta, hogy Abe sejti a dolgot, vagy biztosan tudja. Most nem volt ehhez kedve, úgyhogy próbálta elterelni a figyelmét.

- Mit akart Gabe? Lehet tudni? Talán elcsábított?

- Igen. – Sally úgy érezte, menten elájul. Idegesen, reszkető kézzel rágyújtott. Végtére ő sem tett mást, megcsalta Abe-et. Ettől a gondolattól kicsit megnyugodott, de mardosó féltékenység nem csillapodott. Elképzelte, hogy Abe azzal a nővel, és akkor hirtelen jött a felismerés, hogy talán Abe nem először csalta meg. Hisztérikusan felnevetett.

- Máskor is lefeküdtél vele?

- Igen. – Egymásra néztek. Abe gúnyosan mosolygott. - Ez volt a legegyszerűbb módja a féken tartásának. Vince is tudja. Egyszer ránk nyitott, de őt egyáltalán nem érdekelte. Mit gondolsz miért dobta ki Gabe? - Sally-t elöntötte a méreg. legszívesebben leütötte volna a fiút, elengedte a derekát és szembe fordult vele.

- Mégis mit vár tőled, talán feleségül veszed?

- Ő azt hiszi.

- Abe térj már magadhoz, tizenhat éves vagy.

- Tudom, ő is tudja, azt mondta megvár. Hihetetlenül naív tud lenni egy nő, akivel a férje nem törődik. Ennél márt csak a kielégített nő butább. Csak a mámort látja, a valóságot nem. Egy kicsit még sajnálom is. Egy pár nap múlva rájön, hogy ismét átverték, szenved egy keveset, aztán rövid időn belül talál valaki. Végül is jó kis nő.

- Szemét vagy, tudod? …. – Engem is így fogsz elhagyni?

- Dehogy bébi. – Átölelte a lány és a nyakába csókolt. - Tudod, hogy velünk más a helyzet. Minket sokkal szorosabb kapcsolat köt össze. Te meg én, kedvesem, egymásra vagyunk utalva, nem igaz? – Megcsókolta a lányt, beletúrt a hajába, érezte, hogy a lány megremegett. - Gyere, tudok egy helyet.

Bementek a bevásárló központ kávézójába, Abe intett a pincérnőnek, aki hátrafelé mutatott. Hátramentek egy helységbe, ami talán egy raktárféle lehettet. Abe nekidöntötte a lányt egy rekesznek, azután inkább hátrairányította a falhoz. Sally-ben felmerült a kérdés, hogy vajon ezt most hogyan csinálta a fiú. Hamar rájött, hogy Abe valószínűleg máskor is használta ezt a helyet, talán ezzel a pincérnővel is, de most már annyira kívánta a fiút, hogy ez egyáltalán nem érdekelte. Abe felhúzta Sally szoknyáját, kibontotta haját és a fülébe suttogott.

- Érzed a kínzó vágyat bébi? – Közben a keze egy percre sem állt meg. – Ha azt mondom, örökre a tiéd vagyok, elhiszed ugye? Soha nem foglak elhagyni senki kedvéért. Te meg én jó kis páros vagyunk. Együtt maradunk örökre.

Sallyt már nem érdekelte, hogy a fiú hazudik-e most is, már csak színes kontúrokat látott cikázni a szeme előtt, közben sírt, mert tudta, hogy erről az érzésről soha nem fog tudni lemondani. Határtalan fájdalommal töltötte el az a gondolat, miközben egyre inkább kívánta a beteljesülést.


    Abe és Sally szótlanul nézték a naplementét a busz ablakából. Sally a fiú vállára hajtotta a fejét és megpróbált aludni, nagyon kimerült volt. Félálomban még végiggondolta a nap eseményeit. Hihetetlenül távolinak tűnt a ma reggel. Azután Vince jutott eszébe, a szeretkezésük. Meg kellene beszélni Abe-el –gondolta, de nem volt hozzá ereje. Nem akarta megzavarni ezt a látszólagos nyugalmat. A busz megállt, a sofőr szólt az utasoknak, hogy negyed órát állni fognak. A két gyerek leszállt, bementek a kávézóba. Leültek, a pincérnő kávét hozott, Sally rágyújtott, körbenézett, mindenhol piros sarokülők. A falak tele képekkel, de nem tudta kivenni mit ábrázoltak. Mint egy álomban. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy lehet, hogy csak elaludt a buszon és mindezt csak álmodja. Belekortyolt a kávéba. A forró kávé megégette a száját, amitől kicsit magához tért. Abe őt nézte. Sally is a fiú arcát nézte és hirtelen nagyon öregnek látta őt. Felállt és kiment a mosdóba, belenézet a tükörbe, meggyötört arc nézet vissza rá. Tett némi púdert az arcára, ez kicsit tompította a látványt, de az érzést nem. Visszament az asztalhoz és leült. Pár perc néma csönd után Abe szólalt meg elsőként.

- Gondolom, tudod, hogy hova megyünk?

Miután nem kapott választ, nem kérdezett többet. Várt. Látta, hogy a lány el akar mondani valamit, de még nem megy neki. Némi szünet után Sally végre kimondta, amit már nem tudott és nem is akart magában tartani.

- Lefeküdtem vele. – Bűnbánó arccal nézett a fiúra. Abe arca kifürkészhetetlen volt, mint általában. Nem árulkodott érzelmekről. – Nem szólsz semmit?

- Nézd bébi! Mindketten tudjuk, hogy elkerülhetetlen volt. Ne legyen bűntudatod, tudom, hogy csak engem szeretsz. Más nem számít. Ha le akarsz feküdni valakivel, tedd meg. Nem érdekel a dolog, érted? Egy dolog érdekel csak, soha ne tegyél olyat, ami bármelyikünknek árthat. Ne várj tőlem féltékenységet, hűséget sem, ez mind baromság. Mi ketten a szabadságot választottuk. hát éljünk is úgy, szabadon. Erről pedig nem akarok többet beszélni. Gyere, indul a busz.

Felszálltak a buszra, már egészen besötétedett, mire végre újra elindultak, folyamatosan távolodva a napi eseményektől térben és időben egyaránt. Ettől Sally lassan megnyugodott. Ráhajtotta fejét a fiú vállára.

- Most aludnom kell, ébressz fel, ha átértünk az államhatáron, az első városnál le kell szállnunk. – a mondat végét márt félálomban mondta, aztán elaludt.

 

- Sally, ébredj! – A lány érezte, hogy valaki már régóta ébresztgeti, lassan kinyitotta a szemét, nehéznek érezte az egész testét. – Sally, kicsim, térj már magadhoz, baj van, ébredj! – ekkor hirtelen minden beugrott, a busz, a szökés, minden. Abe már a mögöttünk ülő középkorú házaspárral beszélt. Végre felfogta, mi történik.

- Szóval, akarnak keresni egy százast nagyon gyorsan? – Abe fojtott hangon beszélt. Mindeközben a busz lassított, az ablakon kinézve mindannyian látták a járőröket. Csak pár másodpercük maradt a helycserére és a házaspár még mindig nem döntött. Abe kivett Sally táskájából egy százast és a nő kezébe nyomta. Ez hatott.

- Kapkodd magad anyukám. Nem látod, hogy a két gyerek bajban van? Kinek lenne jó, ha haza vinnék őket, ki tudja, milyenek a szüleik, talán meg is verik őket.

Ettől Sallynek kicsit rossz érzése támadt, órák óta most először jutottak eszébe a szülei. Alapjában véve nagyon rendesek voltak vele mindig. Aztán eszébe jutott, hogy ő már szabad és ehhez képest kell viselkedni és éreznie. Nemrég ígérte meg Abe-nek, hogy soha nem tesz olyat, ami bármelyiküknek árthatna. Gyorsan helyet cserért a férfivel és hozzábújt a nőhöz, aki átölelte őt, amennyire csak tőle tellett egy százas erejéig. A busz ajtaja kinyílt és felszállt két rendőr. Az egyik a sofőrhöz lépet és halkan kérdezgetni kezdte. A másik lassan elindult a busz hátulja felé. Lassú sétája közben mindenkit alaposan végigmért. Sally hátán jéghideg verejték folyt végig a félelemtől. Csak ezen legyen túl. Csukva volt a szeme, de így is pontosan érezte, hogy a rendőr mellettük áll. Úgy tett, mint aki ebben a pillanatban ébredt fel.

- Már otthon vagyunk Mama? – Laposakat pislogott körbe.

- Nem kislányom, aludj csak nyugodtan.

- Akkor miért álltunk meg? – Eközben félkönyékre támaszkodott, úgy hogy a blúza lecsúszott a válláról. Szándékosan nem vette észre. Végigmérte a rendőrt és rámosolygott - Talán valami veszélyes bűnözőt keresnek? - Úgy affektált, ahogy csak erejéből telt. – Hű, de izgi! – Közben elkezdte igazgatni a blúzát, úgy hogy az a lehető legizgalmasabb látványt nyújtsa. Újra rámosolygott a rendőre. Az nem bírta tovább, lesütötte a szemét. Zavarba hozta a látvány.

- Hát, további jó utat, elnézést, hogy megzavartuk önöket. Minden jót! – Előre ment a társához, aki még mindig a sofőrrel beszélgetett. – Ezen nincsenek, mehetünk. Viszlát, és köszönjük a segítséget. - Leszálltak és a busz lustán tovább indult. Sally és Abe halkan felnevetett.

Tovább a 3. fejezethez >>