- Gyere, először együnk valamit, farkaséhes vagyok. – Abe próbálta kinyújtóztatni az utazástól elgémberedett tagjait.

- Én is éhes vagyok, de Vince azt mondta, hogy ne mutatkozzunk sehol, mert veszélyes. Azt mondta, azonnal fogjunk taxit és menjünk a motelba. Egyébként is jólesne végre egy forró zuhany.

- Rendben, ha Vince azt mondta, akkor az úgy kell csinálni, elvégre profi az ürge, nem igaz? – Megeresztett egy gonosz mosolyt a lány felé.

- Most féltékeny vagy, vagy mi van?

- Csak vicceltem, nem kell mellre szívni, bébi. – Sally tettetett haraggal tarkón legyintette a fiút, de igazából nagyon rosszul esett neki ez a gonoszkodás. Közben egy taxi melléjük hajtott. A taxis kihajolt az ablakon.

- Mr. és Mrs. Chezan? – A gyerekek bólintottak. - Kérem, szálljanak be.

- Jó estét! A Virgin motelbe legyen szíves.

- Tudom kedvesem. Mr. Sulk már értesített az érkezésükről.

Sally meglepődött Vince előrelátásán. Az utat szótlanul tették meg. Már kezdett kínossá válni a csönd, amikor végre megérkeztek. Elköszöntek és kikászódtak a taxiból. Sally már éppen azon kezdett gondolkodni, hogy nem lesz-e kínos, ahogy csomagok nélkül beállítanak, amikor egy középkorú férfi eléjük sietett és betessékelte őket az ajtón.

- Á, Mr. és Mrs. Chezan, ha nem tévedek. Bizonyára nagyon fáradtak. A bejelentkezést holnapra halaszthatjuk, most felkísérem önöket. Biztos éhesek, bátorkodtam egy kis vacsorát hozatni a szobájukba. Bármire szükségük van, szóljanak le a házi telefonon. Városi vonal sajnos nincs, ne is próbáljanak telefonálni. Mr. Sulk üzeni, hogy holnap hívni fogja önöket.

Ezzel beterelte a két gyereket a szobába, elköszönt és elment. Sally csak állt a szoba közepén és még mindig nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e. Aztán észrevette a teljesen valóságos ennivalóval megrakott tálcát az asztalon. Azonnal hozzálátott. Most jött csak rá, hogy menyire éhes. Úgy érezte, hogy egy lovat is fel tudna falni. Szótlanul ettek egy darabig, aztán Sally elment zuhanyozni. Mire visszajött a szobába Abe már ruhástól aludt az ágyon. Mellébújt, majd finoman ébresztgetni kezdte. Abe semmi reakciót nem mutatott. Sally dühös lett. Kiment a fürdőszobába, leült a földre és halkan sírni kezdett. Nagyon sajnálta magát, magányos volt és ettől szenvedett. Már nem volt olyan biztos abban, hogy helyesen cselekedett. Visszament a szobába és rágyújtott. Abe csukott szemel feküdt az ágyon, ennek ellenére váratlanul megszólalt.

- Tudod, hogy utálom, ha mellettem dohányzol, amikor alszom. – Felült és a lányra nézett. – Kibőgted magad?

- Nem csak tudod…

- Tudom. Gyere ide! – mondta, szinte már gyengéden.

Sally elnyomta a cigarettát. Lassan odament, és lefeküdt a fiú mellé. Abe átölelte, maga mellé húzta, és gyengéden, nagyon gyengéden szeretkezni kezdtek. Abe tudta, hogy Sallynek most erre van szüksége. Abe sosem feszítette túl a húrt, mindig tudta, meddig kínozhatja a lányt, hogy az végül is elégedett legyen.


    Abe az ágyban ült, kávét ivott és dohányzott. A nap besütött az ablakon, vidám lett tőle a szoba. A fiú maga mellé nézett, észrevette, hogy Sally is felébredt, bár a szemét még nem nyitotta ki.

- Gyönyörű az élet! – odahajolt a lányhoz és homlokon csókolta. – Itt az ideje, hogy megidd a kávédat, és mostantól akár ágyban is dohányozhatsz. Viszlát reggeli, viszlát undorító zabpehely. Mostantól kezdve nem reggelizünk.

- Mi a bajod a zabpehellyel, én szeretem – morogta Sally - és mi ez a hülyeség a reggelivel?

- Parancsolsz drágám?

- Csak azt mondtam, hogy szörnyen fáj a fejem , ólom van a testem helyén, és meg sem tudok moccanni.

- Talán segítsek felülni Mrs. Chezan? Na jó. - Abe letette a kávét és segített a lánynak felülni. Kezébe adta a kávét, meggyújtott neki egy cigarettát és a szájába dugta. Sally félig kinyitotta a szemét. Észrevette, hogy a fiú az arcát fürkészi.

- Tényleg, kicsit sápadt vagy. Tizenhat órát aludtál. Túlaludtad magad bébi, de ebbe még senki nem halt bele.

- Nagyon fáj a fejem, kérj valamit attól a kedves embertől, akivel éjszaka találkoztunk, különben nem biztos, hogy megérem az estét.

Abe kelletlenül telefonált, két fájdalomcsillapítót kért. Sejtette, hogy egy nem lesz elég a lánynak, látta, hogy Sally szörnyen néz ki, karikásak a szemei és nagyon sápadt, de nem akart tudomást venni róla, ő jól érezte magát. Kikelt az ágyból és öltözni kezdett. Sally megrémült.

- Mész valahová? Vince azt mondta, hogy…

- Tudom mit mondott, de ugye azt nem mondta, hogy meztelenül nyissak ajtót, ha esetleg valaki fájdalomcsillapítót hoz neked?

- Mmm…

Kopogtak. Abe ajtót nyitott. A tegnapi férfi helyet egy idegen állt az ajtóban. Fiatal volt és jóvágású, ahogy Abe-re nézett pimasz mosoly jelent meg az arcán, látszott rajta, hogy másra számított. Abe azonnal látta, hogy ezzel az emberrel még bajok lehetnek, a bajok pedig kizárólag arra vallók, hogy megelőzzék őket.

- Biztosan a fájdalomcsillapítót hozta. – Sallyre nézett, a lány látszólag félájultan, alig betakarva feküdt az ágyon. – Vigye oda, kérem a feleségemnek, nagyon rosszul van szegény.

A férfi, kezében a tálcával belépett a szobába. és az ágy felé fordult. Amikor meglátta Sallyt eltűnt a mosoly az arcáról. Érezte a verejtéket a homlokán és remegni kezdett a keze, Ilyen gyönyörűséget még soha életében nem látott. Szinte megfeledkezett róla, hogy a lány férje a háta mögött áll. Odament az ágy mellé és megállt. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen.

- Nincs magánál. Oldja fel egy kis vízben a gyógyszert, úgy talán meg tudja inni.

Mindezt tettetett türelmetlenséggel mondta és távozott a szobából, olyan hangosan, hogy Sally számára nyilvánvaló legyen, hogy övé a pálya. A férfi remegő kézzel kevergetni kezdte a vízben a pirulát. Sally a szeme sarkából leste a jelenettett. Lassan, nagyon óvatosan kicsit lejjebb húzta magán a takarót a lábával. Az egészet szinte mozdulatlanul csinálta. A francba, tényleg nagyon fájt a feje, már szinte minden lélegzetvételnél erősen lüktetve. Ez most nem fog összejönni, de persze valószínűleg Abe sem egészen úgy gondolta, hogy ő most lefekszik ezzel a jöttmenttel. Pedig egész helyes fiú. Míg ezen töprengett kész lett a „gyógyital”. Sally továbbra sem mutatott semmi életjelet. A férfi egy darabig bizonytalanul ácsorogva fogta a kezében a poharat, majd lassan fél térdre ereszkedett. Már egészen közel volt a lányhoz. A kezét becsúsztatta a lány tarkója alá és nagyon gyengéden megemelte a fejét. Nagyon lassan öntötte a folyadékot a lány szájába. Sally érezte, hogy a férfi már örülten reszket, de tovább feszítette a húrt. Még mindig csukva tartva a szemét, végigsimította a férfi felsőtestét, megfogta a derekát és maga mellé húzta az ágyra, mindeközben elhaló hangon Abe-t hívta. Úgy tett mintha aludna tovább. A férfi csak feküdt mellette, megérintette az arcát, homlokát, és kitudja miért, egy mese jutott az eszébe, ami az aranyhajú királylányról szólt. Gyerekként ilyennek képzelte. Néha még most is álmodott róla. Lehet, hogy ez is csak álom. Fölé hajolt és megcsókolta. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. A férfi mintha álomból riadt volna. Felkapta a fejét és meglátta Abe-et, a felháborodott férjet. Felugrott az ágyról, minden ízében reszketett.

- Uram, ööö... félreérti a helyzetet, a felesége csak...

Abe sápadt volt a dühtől.

- Jöjjön ki – sziszegte, mintha azonnal fel akarná nyársalni – a feleségem alszik! – Abe előre ment, a férfi követe őt a folyósóra. – Ha jól emlékszem arra kértem önt, hogy készítse el a gyógyszerét, nem arra, hogy bújjon az ágyába. – mondta fojtott dühvel – Holnap új állás után nézhet, erről kezeskedem! A férfi megalázottan állt a folyóson, meg sem próbált védekezni.

- A feleségem a fájdalomtól ájultan fekszik odabent azon az ágyon. Micsoda maga? Perverz, vagy mi? - Abe fagyos tekintettel méregette a férfit, egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük, a férfi ereiben megfagyott a vér, rémületet érzet, mást nem. Aztán jött egy gondolat: Hát mégis igaz, hogy az aranyhajú királylányt a sárkány őrzi. Vicces, hogy ebben a pillanatban ilyen baromságok jutnak az eszébe.

- Uram, - kezdte elcsukló hangon – kérem, bocsásson meg. Magam sem értem, hogy mi történt velem. Soha nem fordult még elő hasonló, az ön felesége olyan gyönyörű, elveszítettem a fejem. Kérem, bocsásson meg. Szükségem van erre az állásra. Az anyámmal élek, beteg szegény. Ez egy kisváros, gyorsan terjednek a hírek. Soha nem kapnék munkát. – A végét márt motyogva mondta, szinte magának, a könnyeivel küszködött. Nem bízott benne, hogy bármit is elérhet ezzel. Abe szótlanul állt egy fél percig. A férfi számára óráknak tűnt ez a hallgatás. Abe sóhajtott egy nagyon és úgy tett, mint akinek nehezére esik beismernie, hogy meghatotta a férfi története. Nekidőlt a falnak, a halántékához szorította a kezét.

- Most mit csináljak magával? – Hallgatott egy kicsit. – Na jó, most az egyszer eltekintek mindenféle intézkedéstől. Maximum két napig maradunk a városban. Maga mostantól kezdve egy percre sem mozdul el a telefon mellől, Sally minden kívánságát teljesíti még mielőtt az neki magának eszébe jutna. Értette? Ha pedig még egyszer eszébe jut valami ostobaságot tenni, hát előtte gondoljon az anyjára. Remélem megértette?

- Természetesen uram.

A férfi még hajlongott egy darabig, de Abe ezt márt nem láthatta, mert bement a szobába. Sally az ajtónál állt és hallgatózott. Abe vigyorgott. Sally visszafeküdt az ágyba,már bánta, hogy belement ebbe az ocsmány játékba. Sajnálta a férfit. Most csak egyetlen vágya volt, Abe-et bántani.

- Túl hamar jöttél vissza.

- Igen?

- Egészen felizgultam. Régóta ábrándozom valami hasonlóról. Egy szálloda. egy idegen alkalmazott stb.

- Azt hittem fáj a fejed. - Abe hangja közönyös volt. Sally könnyen rájött, hogy ezt Abe-nek nem kell megjátszani. A fiú tényleg közönyös. Nem fogja tudni féltékenyé tenni. Valami más fogást kell keresni rajta, de mit?

- Mr. Chezan, hallotta amit az előbb mondtam? Az imént említettem, hogy egészen felizgultam. Gyere ide! Abe elindult az ágy felé. Mosolygott. Sally kénytelen volt megállapítani, hogy nem úgy csillog a szeme, mind Vince-nek, amikor az ránéz. Abe odament hozzá, könnyedén a levegőbe emelte a lányt, a fiú dereka köré fonta a lábait és felnevetett. Abe szenvedélyesen megcsókolta és ismét kioktatta a lányt.

- Megmondtam. hogy jó kis páros vagyunk mi ketten. Kizárólag ezt tartsd a szemed előtt és ne akarj elkapni. Nem fog menni. Remélem megértettél? – de ezt Sally már nem hallotta, szinte elájult a fiú érintésétől...


- Na gyerekek, milyen a szabadság íze? – Vince egy fotelban ült a motelszobában, Abe az ágy szélén, Sally járkált, közben dohányzott. – Mondom srácok, hogy mi a következő lépés. - Miközben beszélt előhalászott zakója belső zsebéből két igazolványt, a nadrágzsebéből egy köteg bakjegyet. Sok pénznek tűnt első ránézésre is. - itt vannak a papírok és némi pénz, házasok vagytok, Mr. és Mrs. Chezan, de ezt már tudjátok. A következő pár órát vásárlással fogjátok tölteni. Ésszerűen csináljátok, nem kell több tonna ruha, csak a legszükségesebbek, mert utazni fogunk. Este fogadást ad egy kedves ismerősöm, ha akartok, jöhettek. - A két gyerek szó nélkül bólogatott. Vince felállt és távozni készült. Az ajtóból még visszafordult. - Egy jó tanács a vásárláshoz. Normális cuccokat vegyetek, nem vagytok többé tinédzserek, ezt jól jegyezzétek meg. Úgy is kell viselkednetek. mint bármely más felnőtt embernek. – Ezzel becsukta maga mögött az ajtót.

Sally azonnal odaugrott az asztalhoz, hirtelen nem tudta, hogy a pénzhez nyúljon először vagy a papírokhoz. A papírok mellet döntött. Alaposan megnézte.

- Remek, egy éjszaka alatt nyolc évet öregedtem. - Abe felnevetett. A lány megnézte a másik papírt is, és cinikusan Abe-hez fordult. - Hiába a káröröm, te is huszonnégy vagy, papa. - Visszatette a papírokat az asztalra és remegő kézzel elkezdte számolni a pénzt, amit Vince az asztalon hagyott, aztán a kezében a pénzzel, kitágult pupillákkal elindult az ágy felé, ahol a fiú ült. Suttogva, remegő hangon szólalt meg. - Hihetetlen. Abe, ez rengeteg pénz. Gazdagok vagyunk. – és ekkor meglátta a fiú szemében a vad csillogást, amire régóta várt, és tudta, hogy megvan. Érezte, hogy elkapta a fiút. – Tessék, nézd meg, rengeteg. Most azonnal induljunk el vásárolni.