Sally lassan kinyitotta álmos szemét. Kábultnak, összetörtnek érezte magát. Óvatosan hordozta körbe tekintetét a helyiségben. Igen, ez a saját szobám, anyja által megálmodót rózsaszín bababirodalom. Megpróbálta felidézni az elmúlt pár óra eseményeit. Valami derenget. Amint maga mellé nézett, és meglátta maga mellett alvó Abe-t, hirtelene világos lett minden. A gyomra összerándult az idegességtől.

Ebben a pillanatban szívesen lett volna a földgolyó túloldalán, a pokolban vagy bárhol máshol. Mindegy, csak itt ne kelljen lennie.

Sally és Abe, két tizenhat éves kamasz, osztálytársak és szomszédok. Szinte születésük óta ismerik, szeretik egymást. A szüleik nem voltak ellene a kapcsolatuknak. Egy hónappal ezelőtt azonban behívatták őket az iskolába. Rohamosan romló tanulmányi eredményeit Sally nem tudta többé titokba tartani. Azon a napon fény derült mindenre. A felnőttek kölcsönös megegyezése alapja nem találkozhatót többet a fiúval az iskolán kívül. Kizárólag az órákon láthatta, telefonon sem beszélhettek Ez a helyzet elviselhetetlenné tette mindennapjait. Valósággal őrjöngött. Abe pedig türelmesen várt.

Sally a kis éjjeliszekrényen lévő órára nézett, felugrott az ágyról és dühös szitkozódások közepette kirohant a fürdőszobába. Megnyitotta a zuhanyt és a forró vízsugár alá állt. Arra gondolt, hogy valahogy vissza kéne ugrani az időben. Legalább fél órát. El sem tudta képzelni, hogy mi lesz most. Minden ízében reszketett a félelemtől és átkozta magát. Szerette volna meg nem történtté tenni az elmúlt pát óra eseményeit. Félig vizesen berohant a szobába, vadul kezdte magára rángatni a ruháit, hosszú szőke haját lófarokba kötötte, közben szinte önkívületi állapotban ordított.
 

- Abe, kelj fel, elaludtunk!

A fiú egy pillanatig álmosan pislogott körbe, azonnal tudta, mi történt. Felkelt és nyugodtan öltözni kezdett. Felhúzta kopott farmer nadrágját, magára kapta fekete pólóját. A fürdőszobában megmosta az arcát hideg vízzel, hogy teljesen magához térjen. Farkasszemet nézett tükörképével a mosdó feletti tükörben. Nedves kezével beletúrt rövidre nyírt, szőke hajába. Kék szeme szinte világított. Ez nála az elégedettség jele volt. Közben azon gondolkodott, hogyan fognak kimászni a jelen helyzetből. A lány körülötte téblábolt, közben idegesen sürgette.

- Kérlek, találj ki valamit, ez borzasztó, ezt most nem ússzuk meg. – Pár másodpercig szótlanul nézte a fiút, végigfutatta tekintetét hófehér nyakán, széles vállán, keskeny, szinte már látványos csípőjén, aztán hirtelen rákiáltott. – Szólalj már meg!

- Kéne inni egy kávét.

Hangja hányaveti volt. Nyugodtan várta a lány reakcióit. Tudta, hogy ezzel az őrületbe kergeti Sallyt. Valójában ideges volt ő is, de szerette, ha ez nem látszik rajta.

Meggyőződése volt, hogy a zaklatottság a gyengeség jele. Tudta, hogy Vince-el nem lesz baj, de ha Gabe-re gondolt, futkosott a hátán a hideg. Vince és Gabe Trevor a barátaik voltak. Kedves házaspár a szomszéd utcában. Sally gyakran vigyázót a fiukra, George-ra, egy kis zsebpénzért. Azonban mára márt több volt a lány a házaspárnak, mind alkalmazott babysitter. Gabe harminc körüli, szép nő volt, idővel a legjobb barátnője lett a lánynak. Az asszony világosította fel annak idején, amikor arra volt szüksége, és a mai napig is ő falazott neki a szüleivel szemben. Vince akár az apja is lehetett volna a két gyereknek, de kizárólag csak a kora miatt. Bár már negyven körül járt, az életvitele egy huszonévest is megszégyenített volna. Sally ezt úgy jellemezte magában, hogy van benne spiritusz. Tetszet neki a férfi. Magas volt, szikár testalkatú, őszülő hajú, és ami Sallynek különösen tetszet, kék szemű. Nem akármilyen szemek voltak ezek, szinte az ember gondolatai mélyére hatoltak. Aki beszélt vele, zavarba jött ettől a tekintettől. Ő volt Vince.

Most nagy volt a baj. Őrültséget csinált. Gabe vásárolni ment, George-t Sallyre bízta, a lány pedig ott hagyta a gyereket a játszótéren. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de nem gondolkodott. Azóta két óra telt el. Gabe márt, biztosan rég otthon van, a gyerek remélhetőleg még a játszótéren, ha azóta nem történt katasztrófa, mondjuk valamelyik kismamának feltűnt a téren, hogy Geoge milyen régóta egyedül van. Abe alapvetően hidegvérű volt és számító. Az egyetlen lény, akit szeretett, Sally volt, de őt sem úgy szerette, ahogy egy fiú a szerelmét, hanem mint amikor valaki saját magát szereti, önző módon. Tudta, hogy ő és a lány összetartoznak és úgy gondolta, hogy ez ellen felesleges bármit is tenni. Elfogadta tényként, mint egy szükséges rossz dolgot, ami nem szűnik meg, bármit tesz az ember. Ez így volt neki kényelmes. Amikor csak tehette, kínozta a lányt, ez volt a kedvenc szórakozása. Sally szenvedett ettől, de nem tudta elképzelni egyedül az életét. Alapvető tényként fogták fel az együttlétet, mint egy régóta tartó házasságot és nem kívántak rajta változtatni. Hamar megtalálta a megfelelő megoldást. Motorra ült és elhajtott a játszótér felé, Sally pedig gyalog indult a Trevor házaspár otthona felé.


Öt perc múlva belépet a lakásba. Lassan lépkedett, szinte osont. Csönd volt és félhomály. Narancsszínű volt a levegő a függönyöktől és a lakás berendezésétől. Gabe lakásában minden narancsszínű volt. Sally belépett a nappaliba és megállt. Hideg verejtéket érzet a homlokán. Volt oka a félelemre. Az asszony a fotelben ült és őt figyelte. Gyilkos szemekkel méregette a lányt, de egyelőre nem szólt semmit. Várt. Ebben a pillanatban meghallotta a motor hangját, amint az beállt a ház elé. Gabe megvárta, amíg a fiú is bejön. Felállt. Halálos nyugalom áradt belőle. Vörös haján átszűrődött a fény, most még a haja is narancsszínűnek tűnt. Odament a gyerekhez, némán magához ölelte, kézen fogta és bevezette a szobájába. Sally erős késztetést érzet arra, hogy elfusson örökre, ám ehelyett lerogyott a kanapé szélére és a halálra ítélt nyugalmával várta az asszonyt. Abe mellé ült. Lábait átvetette egymáson, fejét hátrahajtotta, úgy tűnt azonnal elalszik. Sallynek ettől hányni lett volna kedve. Már majdnem elsírta magát tehetetlenségében, amikor csoda történt. A csodát Vince-nek hívták, aki ekkor lépet be az ajtón. Sally soha nem örült még ennyire a férfinek. Tudta, hogy ő el fogja simítani a dolgot, már amennyire lehet. Felpattant a kanapéról és odarohant hozzá.

- Hello Vince, de jó hogy jössz. Szeretnék elmondani valamit. Jobb, ha tőlem tudod meg a dolgot. Kint hagytam George-ot a játszótéren egyedül. A feleséged épp most készül felnyársalni. Húzz ki a bajból, kérlek. - Csillogó szemellek nézett a férfira. Tudta, hogy ez hatással van rá. Most is célt ért, és ezt Abe is észrevette, de nem érzet féltékenységet. Egész mást érzett. Azon kezdett gondolkodni, hogy mire lehetne használni a lány különleges képességeit. Úgy döntött ezen ráér később gondolkodni, most az a lényeg, hogy ezt a balhét teljes mértékbe Sally vigye el. Túl fáradt volt ahhoz, hogy eljátssza a bűnbánó kisfiút. Gabe kijött a szobából és újra végigmérte a lányt. Hozzálépet, és nagyon halkan, ám annál fenyegetőbben beszélni kezdet.

- Fel sem fogod, mit tettél, igaz? Nekem csak ő van. A gyerekem. Ha történik vele valami, abba belehalok, de te ezt soha nem fogod megérteni. - Már olyan közel volt Sallyhez, hogy az érezte a nő illatát, látta a szeme sarkában megbúvó apró ráncokat. Ekkor az asszony a férjéhez fordult.

- Mire vársz? Nem véded meg? Azt hiszed nem vettem észre, hogy csorog a nyálad utána? Az sem zavar, hogy fiatalkorú, ugye? – Hangja lemondóan csengett. Legyintett egyet és megfordult, a következő szavakat háttal állva mondta, mintha csak magában beszélne. Hangja hideg, ellentmondást nem tűrő volt.

- Most pedig, mindannyian tűnjetek el innen, soha többé látni sem akarlak benneteket. Vince, ez rád is vonatkozik! - Azután, mint aki csak most vette észre, hogy Abe is ott van, a fiúhoz fordult - Sajnállak Abe. Jobban tennéd, ha megszabadulnál ettől a lánytól, mindenkit romlásba visz. - Azután újra Sallyhez beszélt, most már lassan, elgondolkodóan. Az iménti fagyos tónus eltűnt a hangjából. Szinte sütött belőle a mély bánat.

- Azt hiszed szerencsés vagy Sally? A szépséged veszélyes fegyver. Ha rosszul használod, ellened fordul. Tudom, hogy most nem hiszel nekem, azt gondolod, a féltékenység beszél belőlem. Talán igazad van. Évek múlva, amikor már nem bírod elviselni saját, rettentő bűneidet és összeroppansz, jusson eszedbe, amit most mondtam! Az asszony felsóhajtott, részéről lezártnak tekintette az ügyet. - Most pedig tűnjetek el a házamból.

Hátat fordított a társaságnak és bevonult a gyerek szobába. Sally csak ült és nem tudta mit tegyen. Szuggesztív hatással volt rá, amit az imént hallott. Félni kezdett. Könyörgően Vince-re nézett. Bízott benne, hogy a férfi segíteni fog. Teljesen összezavarodott. Tudta, hogy mit akar, de nem tudta hogyan érhetné el célját. Szabad akart lenni végre. Megszabadulni a szüleitől, az iskolától, a kislányos, rózsaszín gyerekszobától. Semmire nem vágyott jobban, mint maga mögött hagyni a kötöttségeket. Magabiztosnak akart látszani, de ez Abe jelenlétében lehetetlen volt számára. Csodára vágyott.

Nem is olyan régen rájött, hogy milyen egyszerűen tudja akaratát érvényesíteni másokon. Azóta ezt igen gyakran megtette. A módszer, amit alkalmazott a következő volt. Amikor szembetalálta megát egy akadállyal, nem gondolt megoldásra, egyre sem, egyszerűen csak tudta, hogy most történni fog valami, ami megoldás lehet. Most nagyon akarta a csodát, kettesben akart maradni Vince-vel. Ezt akarta. Ekkor kinyílt a gyerekszoba ajtaja, Gabe kijött és odament Abe-hez. Úgy tett, mintha a többiek nem is lennének a szobában.

- Abe, megtennéd, hogy még egy rövid ideig maradsz? Te vagy az egyetlen, akire számíthatok. Szükségem van a segítségedre.

- Természetesen. Tudod, hogy neked bármit. - Sally-hez fordult. – Ne haragudj kicsim, nem tudok veletek menni, Gabe-nek szüksége van rám, menjetek nyugodtan. Nyolckor legyél az F9-en, és ne aggódj.

A fiú kikísérte a ház elé. Sally és Vince elhajtott a férfi hófehér, nyitott tetejű, luxus autójával. Mindenki elégedett volt. Sally együtt maradhatott a férfival majdnem három órára. Ez biztos elég lesz arra, hogy meggyőze őt. Abe tudta, hogy Sally mit akar, így ő is elégedett volt, hogy ismét a lány intéz mindent. Tökéletesen alakultak a dolgok. Ezen a zűrzavaros délutánon elkezdődött a nagy kaland, amire vártak, annak minden bűnével és borzalmával együtt.

Tovább a 2. fejezethez >>